Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt nem vitte
el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai kisvárosban,
ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel osztályidegenként
nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy szerelmi csalódás
után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei születnek, ők azonban
mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan intézkedő apjukról.
Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú ballonkabátjáért. A
családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy
évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza
egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később
méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok
nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott
történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes
tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és
a rendszerváltás okozta sebekkel. ?Apám, aki egy soha el nem mondott történet
terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz
valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs
hova hazamenned.? Bánki Éva 1966-ban született. Művei: Esőváros (regény, 2004;
2022) A tavaszidő édessége. A nyugat-európai középkori szerelmi költészet
antológiája (2004) Aranyhímzés (regény, 2005) Udvariatlan szerelem (a
trubadúrköltészet antológiája, 2006) Magyar Dekameron (novellák, 2007) A bűn
nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről (2014) Fordított idő (regény,
2015) Elsodort idő (regény, 2017) Összetört idő (regény, 2019) Telihold
Velencében (útinapló, 2020)