A ?szerző néprajzkutatóként 1994 és 2013 között foglalkozott a közép-ázsiai
török népek, jelesül a kazak és a kirgiz etnikum folklórjával. E húsz év során a
kutató szeme előtt éledt újra sok, a szovjet érában üldözött hagyomány, miközben
a globalizáció és a fundamentalista iszlám is újabb veszélyt hoztak a
hagyományos spiritualitásra. Mikor egy kirgiz eposzmesélővel a spiritualitás
eltűnéséről beszéltek, az öreg mesemondó így vigasztalta a tudóst: ?a kapcsolat
nem szakad meg, mert a szellemük eleven?. De vajon sámánok a kazak és kirgiz
szellemközvetítők? Honnan erednek ezek a hagyományok? Erre és még sok más
kérdésre keresi a választ színesen, lebilincselően érdekesen ez a könyv. Nemcsak
a szerző terepmunkáit és az általa végigélt szellemhívó szertartásokat mutatja
be, hanem foglalkozik a helyi spiritualitás történetével, változásaival, a
terepmunka kihívásaival. Olvashatunk a fundamentalista iszlám hatásáról, szent
helyek és a démonok szerepéről, valamint az epikus hagyományok és a
spiritualitás kapcsolatáról is. A kötetet 40 oldalas szószedet is kiegészíti,
melyben a szerző a kazak és kirgiz spiritualitás szókincsét elemzi. Somfai Kara
Dávid (PhD) 1969-ben született Budapesten. 1987-ben érettségizett a Toldy Ferenc
Gimnáziumban, majd 1989?1990-ben az USA-ban tanult atlétikai ösztöndíjjal
(NCAA). 1991-től bejárta Belső- és Közép-Ázsia, Szibéria térségeit. 1993?1995
között állami ösztöndíjjal Kazahsztánban tanult kazak filológiát. Ekkor kezdte
terepmunkái során gyűjteni az őslakos török népek folklórját, szájhagyományát,
zenéjét. 1996-tól az ELTE BTK-n török filológiát és mongolisztikát tanult,
2000-ben szerzett MA fokozatot. 2002?2005 között az ELTE BTK Nyelvtudományi PhD
programján mongol és altaji nyelvészettel foglalkozott, PhD-értekezését 2006-ban
védte meg, témája a mongol és belső-ázsiai török népi hitvilág volt. 2003-tól
fiatal kutatói ösztöndíjjal, 2007-től pedig tudományos munkatársként az MTA BTK
Néprajztudományi Intézetében dolgozik. 2009?2010 között az Indiana Egyetemen
volt vendég kutató. Tanított az ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszékén, de tartott
előadást párizsi, velencei és japán (Hikone) egyetemeken. Saját gyűjtéseit
számos angol és magyar nyelvű tanulmányban ismertette.