A haza, ez az erős, összekötő fogalom olyan gazdag tartalmú és érzelmi
telítettségű, hogy keresni kell, miként ragadjuk meg lényegét. Talán a
kezdetektől lehetne elindulni. A ház, ahol születtünk; gyermekkorunk utcái,
terei; a bennünket körülölelő falu vagy város; a határ, amelyekben egyre
messzebb merészkedtünk a pajtásokkal, miközben kitárult előttünk a felnevelő
táj. Így vezettek a lassan táguló körök széles e hazáig. Azt hiszem, tartalmat
adó érzelmekkel a haza iránt azok rendelkeznek, akik a maguk kisebb köreiben is
igazán otthon vannak. Akik még látják maguk előtt a nagyszülők mára elenyészett
tanyáját, akik ottjártukkor elballagnak az egykori iskolához, akiket egyszervolt
áhítat tölt el a régi templomban; s a kopott kultúrház vagy az átalakított
nagyvendéglő láttán a hajdani bálok hangulata visszazsong szívünkben. Nekünk,
jászoknak a Jászság jelenti azt a helyet, ahová gyökereinek akkor is kötnek
bennünket, ha az élet másfelé vezette utunkat. Találkozzék két jász az országban
bárhol, vagy akár az óceánon is túl, első kérdésünk: mi újság odahaza? Mikor
voltál otthon? S most itt van a kezünkben ez a jász képes krónika, amely
közelben és távolban minden jásznak és nem jásznak hírül adja, megmutatja, mi
van odahaza: a Jászföldön. Korniss Péter Kossuth-díjas fotóművész képein az élet
folyik a maga természetes rendje szerint, jön a múltból, lüktet a jelenben és
tart a jövő felé. Ez a monografikus képalbum - Alexa Károly ihletett szövegével
- valamennyi jász települést megjelenít, láttatva az Alföld északi peremén, a
Zagyva és a Tarna folyók közötti területen hazára lelt jászok mindennapjait,
ünnepeit, természeti és emberi környezetét