A fantázia mesterei a XIX-XX. századi olasz irodalomban Collóditól Calvinóig
Szerző: Lukácsi Margit L?Harmattan Kiadó, 2016 A FANTÁZIA a megismerés egyik
lehetséges útja. A bizonyos történeti gyökerekkel, kanonizáltnak tekinthető
tematikával, jellegzetes retorikai eljárásokkal rendelkező fantasztikus
elbeszélést Todorov alapvető műve, a Bevezetés a fantasztikus irodalomba
megjelenése után az olasz irodalomtörténet-írás fokozott érdeklődéssel figyelte.
A ?fantasztikus? szó más jelentéssel bír a francia és az olasz irodalmi
nyelvhasználatban. A franciában elsősorban a rémisztő hatást keltő
elbeszéléseket hívják fantasztikus elbeszélésnek, melyek emocionális olvasói
viszonyulást feltételeznek. Az olasz szóhasználatban a fantázia és a
fantasztikus terminus egy másféle logika elfogadását feltételezi: a képzelet
szabad szárnyalását, az új és új olvasmányélmény kínálta csodát, meglepetést
jelenti. A fantáziairodalom nem azonos a természetfölöttiről szóló irodalommal,
hanem ? Italo Calvino szavaival ? ?a nyelvi kifejezés és az érzéki tapasztalat
közötti különbségről, a képi fantázia megfoghatatlanságáról szól?. Az író műve
létrehozásakor valójában három világ alkotóelemeiből építkezik: ?saját
képzeletvilága végtelenjét és a megtapasztalható életanyag végtelenjét egyesíti
az írás nyelvi lehetőségének végtelenjével?. Lukácsi Margit könyve ezt a
képzeletbeli univerzumot mutatja be a milánói Scapigliatura irodalmától és
Collodi Pinocchiójától kezdve Savinio metafizikus és szürrealisztikus prózáján,
Bontempelli mágikus realizmusán, Buzzati fantasztikus tér-idő szemléletén,
Landolfi nyelvi fantasztikumán át egészen Calvino kombinatorikus képalkotáson
alapuló fantasztikumáig. LUKÁCSI Margit a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz
Tanszékének tanára, italianista, műfordító. Érdeklődési területe a kortárs olasz
irodalom fordítása, irodalom és képzőművészet kapcsolata.