Szerző: Miskolczy Ambrus Gondolat Kiadó, 2019 Kötetünk A Vasgárda (1927?1937)
folytatása. A legionárius mozgalom útját kíséri a korábban részletesen
bemutatott nagy temetésektől a történelem poklának egyik bugyrába: a
börtönvilágba és onnan az irodalomba. Rémtörténet.1938-ban II. Károly király
meggyilkoltatta C. Z. Codreanut, a kapitányt és 13 társát. Mire ?a bosszúállók?
lelőtték a gyilkosságot kiviteleztető miniszterelnököt, válaszként a király
mintegy 300 bebörtönzött legionáriust öletett meg, de 1940 szeptemberében
menekülnie kellett, és fiát, Mihályt léptették trónra. A hatalmat Ion Antonescu
tábornok ragadta meg, a ?vezető?, aki tömegtámogatás biztosításának okából maga
mellé vette a Vasgárda ?parancsnokát?, Horia Simát. A borítón láthatjuk, amint
Codreanu képe alatt Antonescu és Sima leteszik az esküt. A Vasgárda részleges
uralma azonban káosszal fenyegetett, különösen azután, hogy 1940 novemberének
végén a jilavai börtönben lemészárolták Codreanu gyilkosait és a kényelmetlen
tanúkat. Hitlernek azonban biztos bázis kellett a keleti háborújához, ezért 1941
januárjában a ?vezető? likvidálhatta alkalmi szövetségesét. Többen is közülük
1964-ig sínylődtek börtönben, miközben 1945-ben a vasgárdisták egy része alkalmi
szövetséget kötött a kommunistákkal, akik aztán még könyörtelenebbül jártak el,
és még 1956 után is elrettentő példát statuáltak. Aztán a történelem morbid
játékának eredményeként Ceauscescu sok mindent megvalósított abból, amiről a
legionáriusok álmodtak, köztük olyanok, mint Mircea Eliade és Cioran. Munkánk
ezeknek a nagy írástudóknak eksztatikus megnyilatkozásait, majd a rejtőzködését
és számvetését is bemutatja, azt is érintve, ahogy a fasizmusok a vallást saját
mitológiájukba próbálták beépíteni. Történetünk alapvetően arról szól, hogy a
vallás instrumentalizálásában miként mehetett el a Vasgárda a legmesszebb, és
járhatott el a leghatékonyabban. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés
éve: 2019 Terjedelem: 392 oldal