Jevgenyij Popov A hazafi lelke, avagy különféle közlelemények Fityfiricshez
antik (Európa Könyvkiadó), 2000 261 o., kemény kötés védőborítóval, jó állapotú
750.- Ebben a regényben kevés az egyértelmű dolog. Az elbeszélőt például
Jevgenyij Antoljevicsnek hívják, aki nem maga az író, csak valamely alteregója.
A regény levelekből áll, melynek címzettje egy bizonyos Ferficskin, azaz (Holka
László fordításásban) Fityfirics, akiről jobb nem firtatni, kicsoda. A kritikák
sok variációt megadtak ugyan, de maradjunk annyiban, hogy ő a mindenkori olvasó.
A kiadás fülszövege szerint a regény egyetlen nap eseményeit követi nyomon.
Moszkvában, 1982. November 10-én hunyt el Leonyid Brezsnyev, akinek halála
korszakos fordulót hozott az ország történetében. Halála napján az író
gyászbolyongásra indul a városban egy barátjával, és az ő kacskaringós
útjaikról, megfigyeléseikről számolnak be a levelek. Legalábbis a második
részben. Mert a könyv első harmada egészen más történetet: a szibériai
származású szerző családi legendáriumát írja meg benne, a különféle nagyotmondó
nagybácsikról, vallásos és babonás nagyanyákról, szülőkről és gyermekkori
önmagáról. Megtalálható benne mindaz a misztifikáció - jó adag iróniával tetézve
- ami e műfaj sajátja. A szerző maga is bevallotta, hogy előbb kezdte el írni a
családtörténetet, majd egy hirtelen csatolással megtoldotta az ettől merőben
különböző, Brezsnyev halálának idejére időzített helyzetelemzéssel. Popov, akit
kizártak az Írószövetségből és betiltották műveinek megjelenését levélfüzérében
mégis csak emléket állít ANNAK, AKI VOLT nem nevezi néven ). Írás közben az író
a maga meztelenségében áll olvasói előtt. Mindaz a kín, elszántság,
kötelességtudat és (lustaság) ami az alkotás folyamatának kísérőjelensége,
ironikus formában megjelenik imitt-amott, vagyis folyamatosan. A nálunk
viszonylag kevéssé ismert szerzőről Szőke Katalin írt a kötet végén értő
tanulmányt.