A múlt végül mindannyiunkat utolér. Ott visszhangzik indulatos mondatainkban,
zátonyra futott kapcsolatainkban, megmagyarázhatatlan testi tüneteinkben. Ahhoz,
hogy rájöjjünk, a nagyon is mainak gondolt életünket át- meg átszövi az elmúlt
idő, el kell kezdenünk az ismerkedést. Az ismerkedést anyáink, nagyanyáink,
dédanyáink bánataival, örömeivel, szenvedéseivel, veszteségeivel. Ezekből, mint
apró igazságdarabokból, végül összeállíthatjuk sorsunk képletét. Megérthetjük
döntéseinket, vonzalmainkat, választásainkat. Menjünk vissza a Szív utcába, mert
nekünk is van Szív utcánk! Kérdezzünk, kutassunk, emlékezzünk, ahogy Gurubi
Ágnes teszi ebben a lebilincselő családregényben, ami visz, sodor magával,
mintha egy színes, szélesvásznú filmet néznénk. Ahogy a múlt, úgy a Szív utca
története sem múlik el nyomtalanul. Képei, szereplői napok, hetek múlva is
felbukkannak, pontosan úgy, ahogyan a legjobb regényekkel történni szokott.
Orvos-Tóth Noémi