Szerző: Michael-Thomas Liske Typotex Kiadó, 2013 Leibniz nevét leginkább arról
ismerjük, hogy képes volt azt állítani: ?Ez a világ a lehető világok
legjobbika.? Talán ennyit sem tudnánk, ha nem lenne közismert, hogy Voltaire
olyannyira fölháborodott, hogy megírta leghíresebb művét, a Candide-ot, minden
ízében kigúnyolva e kijelentést. Mért jutott ilyen következtetésre Leibniz? Ki
is volt ő? Az utolsó univerzális géniusz ? mondják, ahogy Leonardo az utolsó
polihisztor. Nagy Frigyes úgy vélte, Leibniz önmagában kitett egy egész
akadémiát, enciklopédikus rendszerező tudása és a folytonos dialógusra nyitott
személyisége máig inspiráló életműhöz vezetett. Enciklopédikus tudása kiterjedt
a filozófia, a logika, a teológia, a történelem, a jogtörténet, a matematika, a
fizika, a geológia területeire. Rendszerező hajlama arra ösztökélte, hogy e
sokféle tudását a lehető legkevesebb számú elvek köré építse fel, így jutott el
a monasz gondolatára, amely alkalmas volt még a differenciál- és
integrálszámítás megalapozásához is. Korának szinte minden gondolkodójával
levelezett, szüksége volt a dialógusra, saját rendszerét állandó egyeztetés alá
vetette. És bár Diderot szerint ő volt korának legolvasottabb embere, nem riadt
vissza a diplomáciai feladatoktól sem. Nehéz számot adni arról, hogy
jelentőségéhez képest a mindenkori magyar olvasók számára mért olyan kevés mű
jelent meg Leibniztől és Leibnizről, ez utóbbit pótolja a jelen könyv.
Michael-Thomas Liske (1954) német filozófus. Münsteri és freiburgi tanulmányai
után jelenleg a Passaui Egyetem filozófiaprofesszora. Szakterülete a modernitás
előtti filozófia: görög antikvitás, skolasztika, korai racionalisták. A kötet
adatai: Formátum: B/5 Megjelenés éve: 2013 Terjedelem: 315 oldal