A StuG III (Sturmgeschutz III) egy német páncélos fegyver a második
világháborúból. A jármű első prototípusai 1937-ben készültek el, a
sorozatgyártás 1940-1945 között folytatódott, és mintegy 10 300 jármű
gyártásával zárult. Az E változat StuG III-át egyetlen Maybach HL 120 TRM motor
hajtotta 300 LE-vel. Egy 75 mm-es rövid csövű ágyúval volt felfegyverezve (E
változat). és 1 db 7,92 mm-es MG34-es géppuska.A StuG III Erich von Manstein
kezdeményezésére jött létre, aki 1935-ben Beck tábornoknak írt levelében
jelezte, hogy a Wehrmacht gépesített egységein belül rohamtüzérséget kell
létrehozni az előrenyomuló gyalogság számára. Végül egy új jármű tervezésének
megrendelését a Daimler-Benz kapta meg, amely viszont a PzKpfw III Ausf alvázát
használta. A sorozatgyártás során a StuG III fegyvernek több változata is
készült. Kronológiailag az első az A változat volt, amelyet a 75 mm-es Stuk 37 L
/ 24 fegyverrel szereltek fel, és a PzKpfw III Ausf harckocsik alvázán
alapultak. F és G, és 1940 elejétől gyártották. Nem sokkal ezután megszületett a
B verzió ? az első, amelyet nagyüzemben gyártottak, ami csak kis mértékben
különbözött az A változattól. 1941-ben a D változat is megjelent, amely jobb
páncélzattal és irányzékokkal rendelkezik. Gyorsan elkészült az E változat,
amely elsőként kapott további fegyverzetet az MG34 géppuska formájában. 1942
elején a StuG III jelentős módosításon esett át, hogy tulajdonképpen
harckocsirombolóvá váljon egy hosszú csövű, 75 mm-es StuK 40 L / 48 löveg
felszerelésével. Az autó megnevezése is StuG 40-re változott. 1940-1945 között a
StuG III szinte minden fronton szolgált, ahol a német hadsereg harcolt. Nagyon
hasznos fegyvernek bizonyult, olcsón előállítható, és ami a legfontosabb,
hatékony. Becslések szerint a StuG különböző változatai 1941 és 1945 között
körülbelül 20 000 szovjet harckocsi és páncélozott jármű megsemmisüléséért
felelősek.