Az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon) Észak-Amerika savanyú, tőzeges
fellápjain őshonos, napjainkban részben termesztett gyógynövény. A fanyar,
savanykás, rikító piros színű terméseket az észak-amerikai indián törzsek
hagyományaik szerint télen, húsételek mellé fogyasztották. A tradicionális,
energiaforrásként fogyasztott pemmican nevű élelmük zsírból, marhahúsból,
tőzegáfonya termésből készült. Nyilak okozta sérüléseiket a bakteriális
felülfertőződés megelőzéseként kukoricalisztből és tőzegáfonyából készült
borogatásokkal gyógyították, de használták láz és skorbut gyógyítására is. Az
áfonya fajok túlmenően azon, hogy elterjedt és népszerű gyümölcseink közé
tartoznak,az utóbbi évek intenzív kutatásainak köszönhetően számos betegség
prevenciójában és kezelésében fitonutriensként is fontos helyet vívtak ki.
Hatóanyagaik hozzájárulnak az erek rugalmasságának, tágulati képességének
megőrzéséhez, antioxidáns tulajdonságuk miatt védenek az oxidatív stressz
sejtkárosító, a szervezet öregedését okozó hatásától, támogatva ezzel többek
között az immunrendszer működését, a normál sejtosztódást. A tőzegáfonyát
klinikai vizsgálatok alapján napjainkban a húgyutak egészségvédő gyümölcseként
is számon tartjuk. Különleges szerkezetű polifenoljai bizonyítottan
megakadályozzák a húgyutakban felszaporodó mikroorganizmusok megtelepedését,
gátolva ezzel szaporodásukat, illetve elősegítve kiürülésüket. Ennek kiemelt
jelentősége lehet a hólyaghurut, a krónikus húgyúti bakteriális fertőzések
előfordulási gyakorisága, gyorsabb gyógyulása, az antibiotikus kezelések
szükségessége, kiválthatósága, a rezisztens baktérium törzsek kifejlődése, az
egészséges vizeletürítés elősegítése szempontjából. Az új prevenciós/terápiás
lehetőséget kínáló tőzegáfonya a 10 legkeresettebb étrend-kiegészítő közé
tartozik Amerikában és Nyugat-Európában. Veseköves, vagy/és csökkent
vesefunkciójú betegek csak orvosi felügyelet mellett fogyaszthatnak tőzegáfonya
levet nagyobb mennyiségben.