Egy Ceylonban (Sri Lankában) honos, jellegzetes fa ágairól lefejtett héjkéreg,
amely jellemző illatú, édeskés és csípős ízű, ugyanakkor fanyar. A fahéjfákat
napjainkban trópusi ültetvényeken nevelik, egy-két évente a 2 méteresnél
hosszabb ágakat visszavágják. Ezeknek a kérgéből nyerik a fűszert. A kérget két
hosszanti vágással lehántják, összekötözik, és letakarva egy-két napig
fermentálják. Eután lekaparják a bőrszövetet, a para- és a zöld kéregrétegeket,
majd a megmaradt belső kéregdarabokat napon szárítják. Ennek hatására a
kéregdarabok felpöndörödnek. Darabokra vágva vagy púderfinomságúra őrölve
használják. Régóta összefüggésben áll az áldozat és a gyönyör ősi
szertartásaival. Az ősi Egyiptomban a fahéjat balzsamozásra használták. Egy Kr.
e. 1489 körüli gyönyörű fáraónő által építtetett templomon talált hieroglifák
szerint az uralkodónő hajókat küldött a mai Szomáliába, hogy hozzanak fahéj,
tömjén és mirhafákat. Az Ótestamentumból mindvégig az derül ki, hogy a fahéj
drágább volt az aranynál. Néró császár állítólag dührohamában megölte a
feleségét, majd megbánása jeléül megparancsolta, hogy az asszony temetésén
égessenek 1 évre való fahéjat. Világszerte számtalan ételhez használják.