A cukornád, amelyből a nádcukor készül, a trópusi és szubtrópusi területeken
terem. Érdekesség, hogy aratáskor a növény szárát vágják csak le, nem húzzák ki
a földből, így újra teremni tud és nem kell újra ültetni, vagyis egy megújuló
cukorforrás. Ez nem csak gazdaságossá teszi a nádcukor termelését, de
környezetvédelmi szempontból is hasznos. A nádcukrot a növény húsos szárában
található nedvből nyerik, feldolgozása során nem használnak semmilyen
adalékanyagot. A folyamat során különválik a finom, kristályos cukor és a melasz
(ezt a mellékterméket később a rum gyártásához használják fel), de a színanyagok
egy része megmarad a cukorkristályokba zárva, ennek köszönheti a cukor a
különleges, kellemes színét. Minél több színanyag marad a cukorban, annál
karakteresebb az íze és aromája. A lágy sötétbarna nádcukor különlegessége, hogy
a kíméletes feldolgozásnak köszönhetően az átlagosnál jóval több melasz marad a
végtermékben, ettől van sötét színe és karamellre emlékeztető illata. A nádcukor
kémiailag ugyanúgy szacharóz (két cukormolekulából álló szénhidrát), mint a
répacukor, tehát nem ajánlott azoknak, akiknek figyelniük kell a
cukorbevitelükre. Viszont mivel természetes, szennyeződés és mesterséges
színezékmentes, jobb választás mindenki más számára. Felhasználása a
répacukorhoz hasonló, ételben, italban, sütéshez, főzéshez vagy hideg fogásokhoz
egyaránt felhasználható. Íze és illata karakteresebb, lágyabb, különleges aromát
kölcsönöz a ételekhez. Különösen érdemes olyan fogásokban nádcukorral kiváltani
a répacukrot, ahol a cukor ízének fontos szerepe van (pl. habcsók, habkrém,
karamell). Adagolása nem tér el a kristálycukorétól. Összetevők: nádcukor