A varsói királyi palota (lengyelül: Zamek Królewski w Warszawie) a város főterén
a várban található. Története a 14. századra nyúlik vissza. 1407 és 1410 között
épült az emeletes gótikus téglavár. 1548-tól 1556-ig Sforza Bona lengyel
királyné rezidenciája volt. 1568?1572 között felújították az épületegyüttes
egyes részeit. Jakub Parr építész dolgozott a munkálatokon. 1595-ben a lengyel
király, III. Zsigmond lengyel király a kastély bővítéséről döntött. A 18. század
második felében renoválták a belső tereket. A 19. században Oroszországba
szállították a palota berendezéseinek jelentős hányadát. Miután Lengyelország
visszanyerte függetlenségét a tárgyakat visszaszállították Varsóba. A királyi
palotát a történelem során többször feldúlta és kifosztotta a svéd, brandenburgi
és orosz sereg. A 19. században, a Novemberi felkelést követően, a cár
adminisztratív központként használta. 1926 és a második világháború között a
palota a lengyel elnök (lengyelül: Ignacy Mo?cicki) rezidenciája volt. 1944
szeptemberében a Német Hadsereg felrobbantotta a kastélyt, az újjáépítés csak
1971-ben kezdődött meg. 1984-ben nyitották meg a publikumnak. Fontos oktatási
központ lett, művészeti alkotásaikból tárlatot rendeztek, Európa egyik
legnagyobb kiállítását tekinthetik meg a látogatók. 1980-ban Varsó történelmi
központja ? melynek része a királyi palota is ? elnyerte az UNESCO Világöröksége
címet. Ma a palota történelmi és nemzeti emlékműnek számít, nemzeti múzeumként
is funkcionál