Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom
bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól
az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz
jár, de semmi esetre sem bűn. A kíváncsiságnak azonban van egy torzszülött
ikertestvére, csúnya fattyúhajtása: a hallgatózás. A hallgatózó embert megvetem.
Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt utána. Higgyék el, hogy van
abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról
ledöfjük egy másik ember titkát. Eddy Rancingnak sem bocsáthatjuk meg ezt az
alattomosságot, pedig a fiatalember szerelmes volt, és jól tudjuk, hogy ez a
lelkiállapot milyen nagymértékben oxidálja olykor a legacélosabb férfijellemet
is. Eddy Rancing hallgatózott. A manzárdszobák oly vékony fallal vannak
elválasztva, hogy e művelethez elegendő volt fülét erősen a tapétára szorítani,
és nyomban minden szót áthallott, amit a szomszédban lakó Evelyn Weston
édesanyjával beszélt. ?Evelyn egy levelet olvasott föl. Az öreg Jim Hogan
végrendelete volt ez a levél. A délutáni postával érkezett? ?Egymillió font
sterling értékű vagyonomat Samuel Weston leányára, Evelyn Weston, Kings Road 4.
sz. alatti londoni lakosra hagyom. Az egymillió font sterling értékű vagyon
diónagyságú gyémánt, amelyet ajándékba kaptam. Ez elég valószínűtlenül és
csodálatosan hangzik, de valószínűtlen és csodálatos események ideje volt, mikor
hozzájutottam??