Kerber Balázs verses prózája tökéletes narratív tükörterem. Lázas nyomozás, a
bizonyítékok számbavétele ? de a leltár sosincs kész. Nincs közép- vagy
nyugvópont, csak részletekben tobzódó sokaságöröm, áttetsző nominalitás, minden
észlelet ?konténerpillanat?, ?minden állomás apró ötlet, meglepetéskabin?. Az
olvasás ugyanakkor háborús stratégia, összeesküvés is: szempontváltások
tükörtengelyén cikázni egy villanásonként kibomló, töredékes történetben,
neveket gyűjteni, kategorizálni fáradhatatlanul. Landers titokzatos megfigyelő,
Werdiewend magát dobozok tologatásával álcázó lázadó, és Marco, aki a küldetés
elől inkább intézetbe vonul. Portypont, Turk és az őrmester, akik mind
Rebrudyst, az őrült hadurat igyekeznek megakadályozni, nehogy megépítse a
kvantumhajót a nagy mesélő, Chatraat Blavinas obskúrus könyve alapján. Mindenki
figyel mindenkit és önmagát is. A Számtan a holdas estékre Raymond Queneau-t és
Italo Calvinót megszégyenítő logikával, Juhász Ferenccel és Szentkuthyval
vetekedő gazdagsággal számol be arról, hogy az ember ?bármit lát, az csak nem
múló feszültséget szül; ujjdobolást.? Závada Péter