A parasztíró, a komor, népért, társadalomért aggódó, az iskolai
tanulmányainkból jól ismert Móricz helyett egy ismeretlen író arca rajzolódik ki
ennek a nagyszabású monográfiának a lapjain: olyan szerzőé, aki sikerre vágyik
és irányítja a nyilvánosságot; aki a színházi próbán ülve figyeli, a darabjain
mikor nevet a közönség; aki már tizenkét éves korában elhatározza, író lesz; aki
egész életében jegyzetfüzettel a kezében járja az országot, és feljegyzi az
utcán, a kávéházban, a vonaton a legjobb mondatokat. Ebben a teljes életművet
átfogó monográfiában Szilágyi Zsófia nemcsak az ismert vagy eddig ismeretlen
írói élettényeket, dokumentumokat helyezi más összefüggésbe, hanem a
szépirodalmi művek újraértelmezésére, esztétikai átértékelésére is vállalkozik.
Túlzás nélkül állítható: hiánypótló e monográfia mindazok számára, akik a
huszadik század egyik legjelentősebb alkotóját élő, ma is hatni képes íróként
akarják olvasni. Az először tíz évvel ezelőtt megjelent, nagy sikert aratott
kötetet ezúttal javítva, név- és címmutatóval kiegészítve veheti kezébe az
olvasó, az utószóból pedig azt is megtudhatja, milyen kérdésirányok, értelmezési
módok váltak hangsúlyosabbá a Móricz-kutatás legutóbbi időszakában, milyen
tanulságokkal szolgálnak az azóta megrendezett Móricz-konferenciák, a 2013 óta
megjelent levelezés- és naplókiadások: hogyan panaszkodott, például, 1935-ben
Móricz arra a naplójában, hogy az olvasók a pályakezdésnél a falu írójának
könyvelték el, hiába ír azóta minden egyebet. Szilágyi Zsófia (1973) -
irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA doktora, a
Kalligram folyóirat szerkesztője, a Móricz Zsigmond Társaság elnöke