Az egyiptomiak kiváló mesteremberek voltak, és kifinomult érzékük volt a
színekhez. Az ékkövek és a kövek iránti érdeklődésük valószínűleg az
okkultizmusból fakadt, aminek köszönhetően amulettként és díszként is használták
őket. Nők és férfiak is viseltek talizmánokat a testük bármely olyan részén,
amit sebezhetőnek vagy kevésbé szépnek véltek. Kövekből és aranyból készítettek
szkarabeuszt, sólymot és más figurákat a gonosz erők és a balesetek elleni
védelemül, illetve a jó szerencse érdekében. A vadállatok szarva és agyara,
valamint a ragadozó madarak karmai ? a valódiak, nem a másolatok ? misztikus
tulajdonságokkal bírtak a számukra, az ékszerek, amulettek formáját pedig az
határozta meg, hogy óvó célból viselték őket, habár az ékkövek a gazdagságot és
a társadalmi rangot is szimbolizálták, és kétségkívül a vonzerő növelése
érdekében is viselték őket. Ha a kövek kedvező hatásokat gyakoroltak az emberre,
akkor nem szabad elfeledkeznünk az istenek díszeiről sem. Szobraikon a
szentélyeikben bemutatott napi szertartások részeként cserélődtek a ruhák és az
ékkövek. A halottakat is a legkiválóbb kövekkel borították túlvilági útjukra.
Még akkor is vele temettek egy egyszerű gyöngyfűzért, ha az elhunyt alacsonyabb
rangú volt. Úgy tűnik, hogy a megfelelő információk birtokában az ember kövek
egész sokaságát gyűjthette össze ellenségei, a betegségek vagy a vadállatok
támadásának elkerülése, vagy a segítő erők elnyerése érdekében.