Amikor még aktív zoológus voltam, barátaim megkérdezték tőlem, hogyan tudok
három évet eltölteni egyetlen madárfaj tanulmányozásával. Mit lehet megtudni egy
közönséges fácánról? Azt válaszoltam -némiképp bosszantó önteltséggel-, hogy az
ember is csak egy emlősfaj, és hogy az emberi természet kétezer év óta tartó
kifürkészése még mindig nem hozott látványos eredményeket. Mi is csak egy faj
vagyunk a sok közül, ám meg kell hagyni, elég furcsa egy faj. Ezenkívül azt
vallom, hogy addig nem érthetjük meg magunkat, amíg nem ismerjük meg
természetünk kialakulását. Ezért a könyv első harmada az evolúcióról fog szólni,
és csak utána látunk neki az emberi természet megragadásához. Az evolúciós
alapok nagyon fontosak, ezért akiket a gének dolgai kevésbé érdekelnek, talán
kicsit nehezebben fogják magukat átrágni ezeken a fejezeteken. Ennek ellenére ne
adják fel! Engem úgy neveltek, hogy a csokit csak akkor ehetem meg, ha már túl
vagyok a vajas kenyéren. Mind a mai napig lelküsmeret-furdalást érzek (bár nem
veszek róla tudomást), ha csokitortát eszem. Ezzel együtt megértem azokat, akik
a könyv középső és későbbi fejezeteit emészthetőbbnek találják majd, mint az
első részt, és ezért úgy döntenek, hogy előrelapoznak a tortához.