Próbáltam kiigazítani őket, apa - felelte őszintén. - Tényleg igyekeztem,
hiszen te többször is elmesélted nekem a történteket. De nem érdeklik őket az
árnyalatok. Udvariasan meghallgatnak, egy ideig illedelmesen csendben maradnak,
aztán kezdődik az egész elölről. Az embereknek nem igazságra van szükségük,
hanem legendákra. Noámnak hívják. Újjá- és újjászületik, több civilizációban élt
az évezredek során, és most arra készül, hogy elmesélje történetét - egy nagyon
hosszú történetet, amely 8000 évvel ezelőtt, egy tó partján, édeni körülmények
között kezdődött, amikor az ember még korlátok nélkül élt, szimbiózisban a
természettel. Ebben a régmúlt időben, amiről mesélni fog, Noám a falu
vezetőjének a fia, aki mindent elsöprő szerelmet érez Nura, a kiszámíthatatlan,
lenyűgöző és szellemi társként is elsőrangú nő iránt - a közelgő apokalipszis
árnyékában. Schmitt nem kevesebbet kísérel meg az Elveszett édenekben, mint hogy
a jelen fénytörésében újraírja az emberiség mítoszait, keletkezés- és
hanyatlástörténeteit. A nagy filozófiai, társadalmi és pszichológiai kérdéseket
hús-vér karakterekkel, felejthetetlen alakokkal jeleníti meg egyedülálló
kalandregényében - ebben a családi tragédiákkal, elhallgatott múlttal, bibliai
cselekménnyel átitatott, gyengéd és lebilincselő mestermunkában. Szeszélyes
kaland, őrült projekt. Schmitt csúcsminőségű regényben meséli el az emberiség
történetét. (Libération)