Másfelől viszont jó volna tudni, vajon amit ma érzünk egymás iránt, nem csak
annyi-e, mint ezek az esőcseppek itt. Nézd, még mindig csöpögnek ránk az ázott
falevelekről, pedig az égből már rég nem hull az eső. Vajon van-e még hátra más,
mint hogy az emlékeink után a szerelmünk is elhalványodjék és kihunyjon?
Valamikor Arthur király halála után, a Római Birodalom romjai között békében
élnek egymás mellett az őshonos britonok és a betelepülő szászok. Ám úgy tűnik,
a béke záloga a felejtés: a hegyekből leereszkedő homály miatt senki nem képes
fölidézni a múlt eseményeit. Az idős briton házaspár, Axl és Beatrice egy
halovány emlékfoszlányba kapaszkodva mégis útnak indul, hogy megtalálja
fiúgyermekét, aki hitük szerint egy másik faluban él, és régóta várja a
látogatásukat. Út közben melléjük szegődik Wistan, a titokzatos küldetéssel
megbízott szász harcos; fiatal tanítványa, Edwin; majd az Arthur-mondakörből
ismert Gawain lovag is. Bár az útitársakat különböző célok vezérlik, hamarosan
kiderül, hogy sorsuk - múltjuk, jelenük és jövőjük - szorosan összekapcsolódik
egymással, és lassan mindannyiuknak dönteniük kell emlékezés és felejtés között.
Ishiguro 2015-ben megjelent, sárkányokkal és mitikus szörnyekkel benépesített,
allegorikus-melankolikus regényében ezúttal a fantasy műfaját használja föl,
hogy örök érvényű kérdéseket tegyen föl a szerelem erejéről, a bosszú
természetéről, az egyéni és kollektív emlékezet jelentőségéről.