Freud elődei kevés kivétellel nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az álomnak.
A legtöbben azt hitték, az álom nem egyéb, mint a lélek lecsökkentett működése,
az az állapot, amikor a szellem magát kipiheni, az ész működése megszűnik és
csak az érzékszervek és ezek központi végkészülékei működnek lecsökkentett
mértékben. A pszichológusok nagy számával szemben makacsul tartja magát a
néphit, amely meg van győződve arról, hogy az álmoknak van értelme és ki is
hüvelyezhető jelentése.