?Szigorú ember volt, az alkotást szentnek tekintette, ezért élete utolsó
szakaszában ? ahogy ő nevezte, az aggastyánkorban ? az önkifejezésnek már csupán
két formájával élt: levelezett és diskurált. Mindennapjai észszerű beosztásában
rendelt ideje volt a beszélgetésnek. Ha különösebb cél nélkül mentem
látogatására, a kora esti órákban fogadott szívesen, de ha interjúkészítés volt
a bejelentett célom, akkor feltétlenül délelőttre hívott. Az interjút
mindkettőnk számára munkának tekintette, noha a beszélgetés éppen olyan
kötetlenül folyt, mint más esetben, mintha soha nyilvánosság elé nem kerülne.
Függetlenül attól, hogy különösebb céllal vagy anélkül beszélgettünk, mondatai
pontosak, kemény ritmusra faragottak voltak. Ízesen és nyelvtani vétség nélkül
beszélt, gondosan, mint ahogy építkezett, vagy ahogy írt. Fontosnak tartotta,
hogy a vele készített interjúk ízlése szerint kerüljenek a nyilvánosság elé.
Gyűlölte a fésületlen stílust, a torzonborz írást. Múlt, jelen, jövendő nagy és
apró kérdései körül bogozódó beszélgetéseinkben ugyanaz a felelősségtudat
munkált benne, mint hajdan, amikor épületeit tervezte, vagy amikor a statikai
számításokat ellenőrizte.? Benkő Samu Benkő Samu (1928) erdélyi
művelődéstörténész Kós Károllyal (1883?1977) készült interjúi negyven évvel a
könyv első kiadása után is érvényes mintát adnak erkölcsi tartásból,
minőségigényből és belső szabadságból. Kós Károly kiadónknál megjelent
szépirodalmi művei után, amelyekben történelmi miliőbe helyezve mondta el
véleményét a világról, most saját személyes és szakmai életútján keresztül
közvetlenül ismerhetjük meg a mai közbeszédben oly ritka józan, tiszta és
következetes gondolkodásmódját.