A könyv fókuszában az 1960-as évek kevésbé ismert, első fele áll,
középpontjában a röntgenorvos és zeneszerző dr. Végh László alakjával, aki
fontos szerepet töltött be a budapesti underground kultúrában. Dr. Végh már
1958-tól konkrét és elektronikus zenei kísérleteket folytatott, amelyeket főként
a nemhivatalos kultúra magántereiben osztott meg a későbbi neoavantgárdhoz
sorolt fiatal művészekkel. Zenei bemutatóin először voltak hallhatók a kortárs
avantgárd zene aktualitásai, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Ligeti György,
Luigi Nono, Pierre Boulez és mások művei. Szerepkörének pozitív értelmezése
mellett a könyv dr. Végh Lászlónak a titkosszolgálatokkal való együttműködését
sem kerüli meg. A kötet fő célja ugyanakkor, hogy új művészettörténeti
genealógiát kínáljon a hatvanas évek közepén megjelenő neoavantgárd pozíciók
értelmezésére, és bemutassa azt a folyamatot, ahogy a kortárs zene
inspirációjából és a költészet hátterével megjelentek az első happeningek,
akciók Magyarországon. Az Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás által szervezett és
levezetett első, 1966-os happening a modernista művészet kritikájaként, a
kortárs amerikai művészetbe illeszthetően valósult meg és alakította át a
művészet hagyományos fogalmát.