Sofia, a híres zongoraművésznő barátai és ismerősei úgy tudják, a munka miatt
költözött Oroszországba. Sofia valójában elmenekült Andreával kötött
házasságából, amelyben magányosnak érezte magát; de legfőképpen Tancredi elől,
aki válságba döntött mindent, amit Sofia addig biztosnak tudott, aztán csak
romokat hagyott maga után. Sofia azonban nem menekülhet tovább, nem teheti
zárójelbe az életét. Itt az ideje, hogy újra kézbe vegye a saját sorsát. Így
aztán hazamegy a férjéhez, hogy megtudja, maradt-e még valami a szerelmükből,
amely cinkosságra és álmokra épült. Megint elkezd nagy közönség előtt játszani,
és újra átéli az érzést, amikor az ujjai a zongora billentyűin szárnyalnak.