Minden város mesél. Sétálsz az utcáin, bekukkantasz kongó templomaiba és
udvaraiba, elmélázol a temetőkertjeiben, és a város lassan kitárulkozik. Pécs
hajdani birodalmakról mesél. A Herkules oszlopaitól az Eufráteszig, a britanniai
Londiniumtól az egyiptomi Thébáig terjedő hatalmas császárságról, Rómáról. Mesél
ókeresztény vértanúk mennyországáról, az Isten égi birodalmáról, mesél a fényes
padisah evilági szultánságáról. És persze mesél ünnepekről és hétköznapokról,
pestisjárványokról, tűzvészekről, nagy ostromokról és háborúkról. Ha szívvel
hallgatod, sok mindent megtudhatsz egy városról, de mindent soha. Mert a város
él és örökké változik. Egyet állíthatunk csak biztosan, hogy amikor röpke ideig
a térnek éppen ebben a szeletkéjében, a kövek, téglák és emberi életek eme
kivételesen összerendeződött halmazában mozogtunk, láttunk valamit. És jó, ha
tudjuk, hogy csak keveset láttunk, mert a nagyobbik rész örök titok marad.