A recenzió nyilvános olvasónapló. Még inkább az, ha a recenzensnek - esetünkben
a Könyvhétben - külön rovata van. Öt éve szorítom havi 5500 karakterbe
mondandómat, pontosabban: reflexióimat a kedvemre kiválasztott újdonságokról.
írásaimat a mostani kötetben való újraközléskor egy kósza ötlettől vezéreltetve
meglábjegyzeteltem. Van, amikor a lábjegyzet valóban az, amit neve jelöl: rövid
kiegészítés vagy a főszövegbe egykor be nem fért adalék. Ám ez a ritkább.
Utólagos hozzáfűzéseim olykor még hosszabbak is, mint a főszöveg maga. Megkésett
eszmefuttatás, a szerzővel való (meglehetősen gyakori) személyes viszony
feltárása (amely esetenként kényszerű gyászmunka), máskor (ön)korrekció, új,
azóta felbukkant adatok közzététele, a tárgyalt kötetek körül felszikrázó viták
vagy érthetetlen csöndek kommentálása, nemritkán kísérlet az elsüllyedt művek
feltámasztására. Ez a kötet az olvasónapló olvasónaplója -s meglepetésemre
(töredékes) önéletrajzi vallomás is.