Az éjjeli pávaszem nászrepülése Emlékezetes este volt: az éjjeli
pávaszem-estének fogom mindig nevezni. Ki nem isimeri ezt a pompás lepkét, a
legnagyobbak egyikét az európai éjjeli lepkék közül, gesztenyebarna bársonyba
öltözve, fehér szőrméből való gallérral a nyaka körül? A szürke és barna szinű,
zegzugos szürke keresztcsíkokkal és ugyanilyen szegélyekkel ellátott szárnyak
mindegyikének a közepén kerek folt van, egy nagy szem fekete szemgolyóval és
eltérő szinű szivárványhártyával, melyben fekete, fehér, gesztenyebarna és
amarantvörös gyűrűk sorakoznak egymásra. Nem kevésbé figyelemreméltó a
zöldessárga hernyó, melynél a fekete szűrőkből álló sörénnyel koronázott
szemölcsök csúcsába türkisz szinű gyöngy van berakva. Hatalmas barna bábját,
melynek a vékonyabb végén sajátságos alakú kijárótölcsér van, rendesen öreg
mandulafák lábánál találjuk a kéreghez tapadva. A hernyó ugyanis ennek a fának a
leveleiből táplálkozik. Laboratóriumom asztalán május 6-án a jelenlétemben bújik
ki egy nőstény a bábtakarójából. A még nedves lepkét azonnal drótharang alá
zárom, nincs vele semmi különösebb tervem, csak éppen meg akarom figyelni, hogy
mi lesz tovább. Este kilenc óra felé nagy csapkodást hallok az enyémmel
szomszédos szobában. Kis Pali fiaim, félig levetkőzve, mintha megbolondult
volna, úgy ugrál és szaladgál, toporzékol és a székeket döntögeti. ?Gyere hamar
kiált nekem ?és nézd meg ezeket a lepkéket, olyan nagyok, mint a madarak! Az
egész szobám teli van velük! Oda sietek s a gyerek lelkendezését és túlzó
kifejezéseit egészen érthetőknek találom.