?Itt vannak még előttem a szavak! Mint meglábolhatatlan aknamezők. Mindegyik
szóban egy világ: hegyekkel, szakadékokkal,fölforgatott gyökerű erdőkkel
Kimondom ezt a szót: szerelem - eltévedek. Kimondom ezeket a szavakat: fájdalom,
haza, megérkezés. Mintha most indulnék a legveszélyesebb útra. Kimondom: hó,
jég, sár, bombatölcsér, politika. Repülök, fázok, zuhanok... Kimondom ...
végigmondom a szótárt. Ablak, alattomos, aljas, bánat, béka, bíróság, szólásjog,
szólásszabadság, üveghegy, vasakarat, vasálarc, vasfüggöny - mindegyik szóban
ott vagyok én is. Ott van a történelem, ott vannak a hazugságaim, a
gyöngeségeim, a mindig csak félig kimondott igazság. Ott van tehát az
elhallgatott is Csoóri Sándor: Közeledés a szavakhoz A szó az élet tükre. Minden
szó annak a kornak a lenyomata, melyben megszületett. Minden hatalom a szavakon
keresztül manipulálja alattvalóit, aktuális terveire, intézkedéseire új címkét
akaszt. Ez fokozottan jellemző - és igen jól nyomon követhető - történelmünk
második világháború utáni évtizedeire is. Békekölcsön, békeharc, tanács,
termelőszövetkezet, gmk. Mindemellett a hatalom által vezérelve a kulturális és
életmódbeli változás újszerűségei is megnevezésre kerülnek. Kultúrház, szocreál,
névadó szülő, maszek, fusi. Ezzel együtt jár, hogy a technikai fejlődés során
előállított új eszközöknek, tárgyaknak is új nevet kell adni. Szputnyik, Szokol
rádió, Trabant, Xerox. Meg kell különböztetni az ?újat a ?régitől. Ezzel
egyidejűleg a régi szavak gyakran feleslegessé válnak. Kikopnak a nyelvből,
például a fiatalabb nemzedék ma már csak olvasmányaiból ismeri, ha ismeri az
eltűnt paraszti világnak olyan szavait mint: szakajtó, járom, mángorló, ösztöke.
A hatalom számára is gyakran ?szitokszóvá, kerülendővé válik jó néhány addig
köznapi szó. Anyaország, jótékonykodik, polgár, csendőr, ludovikás. A jelenség
nem újkeletű. ?Ahogy a levelek változnak évről évre a fákon, úgy engedik át
helyüket az elöregedett szavak az újonnan születetteknek - írja már Horatius is.