Az újabb magyar irodalom fősodrába, a legértékesebb törekvéseket képviselő
alkotások közé tartozik Jókai Anna új regénye. Az emberi kiteljesedés
lehetőségeit, problémáit centrumba állító munkák sorába. Esztendők óta központi
kérdése ez irodalmunknak... hogyan kell élni és hogyan nem szabad... Szinte a
maga dolgát megnehezítően vállalkozott Jókai Anna olyan megoldásra, amely
tudomásunk szerint előzménytelen irodalmunkban. - Ráfis Gábor (Kritika) Mert azt
kísérti meg, amit előtte senki: Esemény, elmélkedés, párbeszéd, asszociáció,
kommentár váltogatja egymást sűrűn, s ezek sajátos vegyülése adja a Napok
teljesen egyéni, epikai atmoszféráját... - Imre László (Alföld) A regény nem
pusztán esztétikai kísérlet, hisz célja: Megmutatni az ember és világ viszonyát.
A tagolatlanul hömpölygő hatszáz oldal az élet sodró tagolatlanságát fejezi ki.
Ezt szolgálja a nagyepikában teljesen eredeti időkezelés, az állandó folyamatos
jelen idő végletesen következetes alkalmazása - Gondos Ernő (Népszava).
Lélektani tudásáról, a figurák pszichológiai megformálásáról Babics László
Kortársban megjelent bírálatában ezt olvashatjuk: Férfi írók alig írtak a nők
szexualitásáról olyan hitelesen, mint ő a férfiak nemiségéről. De lélektani
tudásának valódi értéke az a paralelizmus, ami a figurák szociológiai helyzete
és tudatuk genezise között vonható. Ebből a szempontból a Napok páratlan
vállalkozás: egy ember tudati fejlődésének rajza a születéstől a halálig, de nem
a fejlődésregény külsőleges, leíró módszerével, hanem a tudatregény
röntgenképszerű mélységével. Összegezésképp Bata Imre kritikáját idézzük: Nem
hagyományos fejlődésregény a Napok. Oláh Viktor folyton fogyó élete során nem
épül, csak széthullik. De amit eltékozol, a felismerésben nyeri vissza. A
műtőasztalon rásüt a nap, lelke is fölragyog... Oláh Viktor életrajzából
ellenállhatatlan erővel - sorsszerűen - kisugárzik: nem a napokban van a
történet, hanem a napban, nem az öntudatlanságban, hanem a fölismerésben, az
élet annyit ér, amennyit belőle földolgozott. Nem ami velünk történik, hanem ami
általunk is történik, csak annak van érvénye.