A pánik évei: a kamaszkor és a változókor közötti időszak; a személyes válság,
a számvetés és a változtatás ideje; talány, átváltozás, lehetőség. A pánik évei
alatt egy nő minden egyes döntését egy biológiai hátterű égető kérdés
befolyásolja, mégpedig az, hogy vállaljon-e gyereket vagy sem. Hogyan lehet
józannak maradni ebben az őrjítő időszakban? Honnan tudjuk, kik vagyunk, és mit
akarunk az élettől? Honnan tudjuk, jól döntünk-e? Nell Frizzell nyers, humoros
és megnyerően őszinte. Miközben elárulja, hogy mivel teltek számára a pánik
évei, egyfelől együttérzőn átkarolja sorstársai vállát, másfelől kezdeményezi,
hogy végre szó essék bizonyos dolgokról. Mindenki érintett: nők, férfiak, anyák,
gyerekek, partnerek, barátok, munkatársak. Ideje némi őszinteségnek. A
gyermekkorral, a kamaszkorral, a változókorral vagy az életközépi válsággal
ellentétben nincs elterjedt elnevezése annak az idő, hormonok, társadalmi nyomás
és anyai sóvárgás szülte viharnak, amely a húszas éveik végén, harmincas éveik
elején egy gyorsvonat sebességével érkezik meg a nők életébe. Nincs rá orvosi
szakkifejezés vagy német összetett szó, sem latin, arab, netán francia. Az
asztrológia ugyan utal a Szaturnusz visszatértének hétéves ciklusaira, de ez a
ködös kifejezés keveset ad vissza abból, milyen mértékű és jellegű helytállást
követel meg, mennyi vérrel és könnyel jár az út és a változás, amelyet magamon
és a környezetemben tapasztaltam. Amikor az ember átéli, úgy érzi, lehetetlen
döntések hálójából próbál kikecmeregni: dönteni kell állásról, pénzről,
szerelemről, lakhelyről, fogamzásgátlásról és elköteleződésről - és ezek a
döntések mind egymásból következnek és visszafordíthatatlanok.