A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek. Talán
eltelt egy másodperc, talán kettő, talán egy sem. Eldördült az ágyú, megrepedt a
hegy. Gerlóczy Márton többkötetes identitásthrillerének második része ott
folytatódik, ahol az első véget ért. A DNS-eredmény megérkezett a szicíliai
kisváros csöndes sikátorába, a családregény szereplői szétszéledtek, és a
történet helyén elindul a lefelé szívó gyors, forgó mozgás. Az aparegény apa
nélkül marad. A Fikció második része utazás a tudat mélyére,
kényszerleszállások, vulkánkitörések és frontális ütközések örvénylése egy
családtörténetben önmagát kereső ember identitása körül. Ötödik napja nem
tudtam, ki az apám. December 26-án ágyúdörrenésre ébredtem. Hallottam, ahogy a
galamb felröppen a helyéről. Nem nyitottam ki a szememet. Láttam, ahogy a házak
fölé repül és körülnéz. A Via Santiglián föl-le cikázott a dörrenés visszhangja,
mintha vödrökkel rohangálnának a sciclitanók tüzet oltani. Sorra csapódtak ki a
spaletták, az egyik teraszról csipás szemű szobakutya ugatta a kolostort,
ahonnan fehér füstöt fújt a város fölé a szél. A magasból, ahonnan lenézve
Scicli összenő a sziklákkal, és mint egy barokk tükör, sárgán ragyog a reggeli
fényben, láttam, hogy a távolban szürke karfiolfelhő emelkedik a horizont fölé.
Az Etna! A DNS! A robbanás, gondoltam, és kinyitottam a szemem.