Gács Anna esettanulmányokból összeálló izgalmas esszékötete a kortárs
önéletrajz-kultúra belső összefüggéseit és kontextusait térképezi fel. A szerző
polemikus kérdése a következő: ha bárki önéletrajza nyilvánosságra kerülhet
(ahogy ezt manapság lépten-nyomon tapasztaljuk, a memoár-boom közismert
jelenségétől a facebookig), akkor vajon lehetnek-e még egyes önéletrajzok
közösségteremtőek, a személyiség vagy a sors közös mintáit felmutató,
referenciapontként szolgáló szövegek? Ezt a kérdést járja körül
irodalomtudományi, nyilvánosságtörténeti, médiaelméleti és pedagógiai
szempontokat ötvözve - Nádas Péter Saját halálától Péterfy-Novák Éva Egyasszony
című művén át a holokauszt-tanúságtételeket egybegyűjtő archívumok és a
Booktube-jelenség vizsgálatáig, ahol a videós önreprezentáció és a nyilvános
olvasás motívumai is terítékre kerülnek. Gács Anna olvasmányos esszékötete az
önéletrajz archaikus, klasszikus műfajának legaktuálisabb vetületeivel
foglalkozik. Segít abban, hogy megértsük, mit is jelent az önértés-énértelmezés
mások vallomásainak (szöveg)tükrében. Gács Anna irodalomkritikus, szerkesztő,
fordító, egyetemi oktató. Korábban az ELTE Művészetelmélet és Médiakutató
Intézetében, jelenleg a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékén tanít.
Kutatási területe a kortárs irodalom és művészet, irodalomelmélet és
médiaelmélet. Korábbi kötete (Miért nem elég nekünk a könyv, 2002) az irodalmi
szerzőség problémájával foglalkozott. 2015-2018 között a Szépírók Társasága
elnöke volt. A kutatás és a kritikaírás mellett angolból fordít.