Szerző: Windhager Károly Ákos L?Harmattan Kiadó, 2016 A tanulmány az 1956-os
forradalomhoz köthető zeneműveket kultúratudományi megközelítésben elemzi. Az
alapkérdés valamennyi esetben az, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a zenemű és
a forradalom között. A kutatás az életrajzokat, a kották bejegyzéseit, a zenei
dramaturgiát, a közönség és a cenzúra értelmezéseit tekinteti kiindulópontnak. A
könyvben szereplő zeneszerzők önmagukat nem kímélve vetették papírra ?56
hangzatait. Ki siratott, ki ünnepelt, ki emlékeztetett ? misében, kantátában,
versenyműben. Jó részük megfizette az árát merészségének, míg a szerencsés
kevesek megérdemelt tapsot arattak. Az 1956-os forradalom hatvanadik
évfordulóján feltehetően több zenemű születik. Még nem látható, hogy az eddigi
hagyományokat folytatják, vagy megjelenik egy Egmont-újraírás, esetleg egy elemi
erejű zenedarab. Windhager Károly Ákos (1975) PhD 2000-ben végzett történelem,
illetve 2001-ben összehasonlító irodalomtudományi szakon az ELTE BTK-n. Doktori
fokozatát Mihalovich Ödön zeneszerző pályaképe című dolgozatával szerezte.
Kutatási területe az irodalom, a zene és a kulturális közélet összefüggései,
valamint a tömegkultúra változásának vizsgálata, illetve a kulturális
közönségkapcsolatok kutatása. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani
Kutatóintézetének tudományos munkatársa.